Milyen az unatkozó gyerek pozitív nevelése – könyvrészlet

A közelgő szünidő kapcsán egy szülőkből álló társaság beszélgetésének fő témája az unatkozó gyerek volt. A beszélgető társaság tagjainak eltérő véleménye volt az ilyen helyzetek kezeléséről.

Ezzel kapcsolatban egy könyv jutott eszembe, Jane Nelsen and Lynn Lott tollából született, a címe Pozitív nevelés A-Z. A könyv egyik fejezete éppen egy unatkozó gyerekről szól, aki  elvárja a szüleitől, hogy azonnal hagyjanak ott csapot-papot és őt szórakoztassák. Vajon mi a jó megoldás?

A kulcs: a gyerek, a szülő és a helyzet megértése

Olyan társadalomban élünk, amiben a gyerekek megszokták, hogy szórakoztatják őket. A TV és a számítógépes játékok alaposan hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. A gyerekek ülnek a képernyő előtt, és a passzív néző szerepében bámulják a “Szezám utca” sorozat epizódjait, vagy egy videójátékot játszanak, amivel akkor éppen jól szórakoznak. (Igaz, hogy a Szezám utca oktató jellegű film, sőt legújabban egy autista szereplővel is bővült; az is igaz, hogy a videójátékok fejlesztik a szem-kéz koordinációt, azonban komoly hátrányaik vannak. Először is korlátozzák a kreativitást, a találékonyságot és az agy megfelelő fejlődését.)

Az unatkozó gyerek jelenségének másik nagy előidézője az a szülői hit, hogy apunak és anyunak a gyerek összes problémáját meg kell oldania. A gyerekeknek igenis szüksége van a szülő segítségére például ahhoz, hogy valamilyen sportot vagy hobbit találjanak maguknak, de semmiképpen nem kell őket állandóan szórakoztatni és minden percüket ellenőrizni. Nem célszerű a gyereket védőburokban tartani, persze ez nem vezethet a másik véglethet, az elhanyagoláshoz. Mindezt hogyan tegyük?

Mit tehet a szülő az unatkozó iskolással?

Az említett könyvben számos tanács olvasható az unatkozó gyerek problémájának kezelésére. Ezekből álljon most itt néhány gondolat, elsősorban az unatkozó iskolásokra koncentrálva.

• Tegyük fel a gyerek unalomról panaszkodik. A szülő alakítsa át a kijelentést kérdéssé, “Az a problémád, hogy unatkozol?” Ezután kérdezze meg “Milyen ötleted van a problémád megoldására?” Ha a gyerek azt feleli, hogy nem tudja, a szülő ne próbáljon meg ötleteket adni. Inkább zárja le a beszélgetést azzal, hogy “Én bízom benned, hogy megtalálod a megoldást”. Ezzel a gyerek tulajdonképpen feladatot kapott, gondolkodnia kell.
• Ha a gyerek unatkozik és ezt szavakban ki is fejezi, a szülő kellő empátiával figyeljen rá, de ne nyújtson azonnali megoldást. Inkább mondja azt, hogy “Megértelek, néha én is unalmat érzek”. Ha a gyerek továbbra is nyaggatja a szülőt, akkor is csak semmitmondó reakciókat adjon, például “aha”. Ennek egyrészt az a célja, hogy a szülő pozitív példát nyújt, másrészt a gyereket a végén elunja a sikertelen próbálkozásokat és talál magának valamilyen elfoglaltságot.
• Mindenképpen szabjunk határt a TV nézés és számítógépes játék idejének azért, hogy a gyerek szokja meg a kreatív gondolkodást, fejlődjön a találékonysága a saját idejének eltöltése érdekében. Ezzel nő az aktív gondolkodásra fordított idő, és csökken az elektronikus eszközök passzív használatának ideje.
• Az unalom miatt reklamáló gyereknek azt is mondhatja a szülő, hogy “Nem baj. Lehet, hogy a testednek és az agyadnak egy kis
  nyugalomra van szüksége.” Ha a gyerek életkora lehetővé teszi, beszélgessenek a meditációról, esetleg az interneten keressenek erre vonatkozó anyagot.
• Rendezzünk családi ötletbörzét, hogy ki mit javasolna az unalom elűzésére. A család minden tagja adjon javaslatot, és azokat írják össze egy listára. Ezután a gyerekek válogassák ki a nekik tetszőket és írjanak saját listát. Ha legközelebb a gyerek unatkozik, elég csak elővetetni, vagy rámutatni a listára. A lista alkalmanként változhat. Ezt nagyon egyszerűen megoldhatjuk, ha fóliára írjuk az ötleteket.

Unatkozó kicsik

Az ovisok is panaszkodhatnak unalomról. Nekik szükségük lehet egy kis szülői támogatásra, pár ötletre. Ehhez nyújt segítséget az alábbi felsorolás.

• Ha nagyon sok játéka van a csemeténknek, kisebb adagokat tegyünk félre, olyan helyre, ahol nem kerül a kezébe. Ha unatkozik, vegyünk elő egy ilyen dobozt, biztosan érdekes lesz számára a régi-új játékok felfedezése. Annál is inkább, mert a sokáig használt játékok már nem elég stimulálóak, a gyereknek szüksége valami újra, ami persze lehet egy elfelejtett, régi játék is.
• Adjon a gyerek kezébe apróbb háztartási tárgyakat, amit saját elképzelése szerinti játékszerként használhat. Adjon neki például egy tekercs cellux ragasztót, amivel jót fog szórakozni, ahogy az ujjaihoz ragad a szalag. Vagy tegyen a lurkó elé egy pohárban vizet, mellé egy szívószálat és fújjanak buborékot a vízben. Figyeljék a buborékokat és a hangokat.
• Vetessen elő a kisgyerekkel egy képeskönyvet és kérje meg, hogy mesélje el mit lát az oldalakon.
• Kicsit zajos, de szórakoztató ha feltesz valamilyen zenét, és a gyerek kezébe nyom 2 fakanalat. A kicsi biztosan elkezd a zenére dobolni, amivel elszórakozik egy darabig. A zene mindig érdekes program a kicsiknek, már egy 4 hangot adó xilofon is csodára képes!

Ha unatkozik a gyerek, az nem csak az ő problémája, hanem a szülőké is. Az unalom előbb utóbb nyavalygásba, testvéri veszekedésbe fullad, akármilyen tevékenységet javasol apu vagy anyu, elutasításra talál. Ekkor a szülők is idegesek lesznek, hiszen ők nem “program igazgatók”.

Tehát, nem baj ha a gyerek unatkozik, mert ha a szülők nem sietnek  azonnal elűzni az unalmat, a kölkök előbb utóbb mégis elkezdenek töprengeni, valamilyen tennivalót keresni. Rákényszerülnek a gondolkodásra.

Mihály Katalin