Számít az érzelmi intelligencia? Tanítható az EI?
Nemrég olvastam Daniel Goleman híres pszichológus egyik könyvéről szóló ismertetőben a következő megállapítást: az ember sikerességének értékelésében az érzelmi intelligencia fontosabb, mint az IQ. (Az érzelmi intelligencia jelölésére használják az angol elnevezések kezdőbetűit, az EI és EQ betűket is.) Az ismertető szerint Goleman megállapítása vezetett arra, hogy egyre több amerikai cég és iskola komolyan foglalkozik e kérdéssel.
Ha ez ennyire fontos, akkor nyilván nem árt gyermekeink érzelmi intelligenciájával is törődni. Először azonban tisztázzuk, hogy mit is jelent ez a fogalom. A Wikipédia többek között ezt írja: “Az érzelmi intelligencia (EI) az intelligencia vagy a képességek azon fajtája, ami a saját és mások érzelmeinek érzékelésével, kezelésével és pozitív befolyásolásával kapcsolatos.”
Ebből arra is következtethetünk, hogy a magas EQ-val rendelkező egyének jó vezetők, irányítók, és remek csapatmunkások. Ez ígéretesen hangzik, ugye?
A gyerek érzelmi intelligenciájának fejlesztésével arra készítjük fel őt, hogy jól tudjon kommunikálni, tartós kapcsolatokat létesíthessen, ügyesen tárgyaljon és mindezek révén anyagilag sikeresebb legyen. Fejlett EQ-jú felnőttként pedig a saját gyerekeivel, barátaival partnereivel szemben nagyob empátiát érez, és megfelelő öntudata lesz.
Tanítható-e a gyereknek az érzelmi intelligencia?
Jó hírem van! Igen, tanítható. Némely srácnak már ösztönösen harmónikus az érzelmi világa, bizonyos fokú EI-vel rendelkezik. Ők azok, akik könnyebben oldanak meg új helyzeteket, boldogulnak új emberekkel. Más gyerekeknek ezt még tanulni kell, az ő esetükben jobban oda kell figyelni a kérdésre.
Bármilyen szinten is áll egy gyerek érzelmi intelligenciája, mindenképpen foglalkozni kell vele. Természetesen adódik a kérdés, hogy milyen módon fejlesztheti a szülő a gyerek EQ-ját, mit tegyen, hogyan tegye. Ehhez adunk néhány ötletet.
Az érzelmi intelligencia fejlesztésének 5 módja
Az érzelmek kifejezése, megértése és kordában tartása részben velünk született, részben meg kell tanulnunk. Gyerekek esetében e tanulási folyamatban a családnak van a legfontosabb szerepe.
- Segítsen a gyereknek felismerni a saját érzéseit
Amint egy gyereknek sikerül megneveznie a saját érzelmeit – legyen az frusztráció, düh, csalódás – képes lesz azok felett “tulajdonjogot gyakorolni”. Szülőként ne csak arra törekedjen, hogy a gyermek az érzelemét beazonosítsa, hanem arra is, hogy gondoljon az érzelem másokra gyakorolt hatására. Ha a gyerek ideges, feszült kérje meg őt, hogy írja le az érzéseit szavakkal, betűkkel, vagy rajzolja le. Alkalmazza ezt a módszert gyakran, mert így a gyerek megismeri ezeket az emóciókat. No persze a pozitív érzéseket se hanyagolják el! Újságokból vágjon ki különböző hangulatú arcokat ábrázoló képeket, és abból válogassa ki a gyerek az adott pillanatban rá legjellemzőbbet. - Beszéljen a saját érzelmeiről a gyerekének
A példa a leghatékonyabb. Mondja el a kisfiának, kislányának, hogy mit érez és engedje, hogy a gyerek érzékelje azt. Például ha anya nagyon örül mert vett magának, egy új ruhát, részletesen írja le a gyereknek ezt az érzést. Kérdezze meg tőle, hogy ő milyen jeleit látja az adott érzelemnek. Azt is tudakolja meg, hogy a gyerekre milyen hatással van anyu öröme.
Nagyon fontos dolog, hogy sose a gyereket tartsa felelősnek, ha miatta a szülő szomorú vagy mérges. Nem a gyerek okozza az érzelmet, a szülő saját magát teszi szomorúvá, mérgessé, stb. Ezt nagyon nehéz megérteni a felnőttek számára is, hát még egy gyereknek! Azonban amint a gyerek megismeri a szüleinek, barátainak az érzelmi küszöbértéket, sokkal könnyebben tudják kontrollálni saját érzelmeiket. - Beszéljenek az otthoni hangulatról
Otthon sem érezzük mindig egyformán magunkat. Ha például vendégeket fogadunk, optimális esetben vidámak, feldobottak vagyunk. Ha vasárnap reggel felébredünk és még mindenki alszik, akkor inkább nyugalmat érzünk. Beszéljünk ezekről az érzelmi különbségekről. Engedjük a gyereknek felismerni az eltérő otthoni hangulatokat is. Mondassuk el vele, hogy rá milyen hatással van egyik vagy másik. Előfordulhat – pláne a szünidőben – hogy a gyerek “nem bír magával”, szinte szétrobban a boldogságtól. Ilyenkor hasznos egy séta vagy futás, ami kicsit megnyugtatja. Ezt is beszélje meg a gyerekkel. - Beszéljék meg, hogy ilyen érzés máshol lenni
A bevásárló központ hömpölygő tömegében sodródni más hangulatot eredményez, mint a játszótéren játszani. Beszélgessen a gyerkőccel a különböző helyszínek érzelmeiről, ő hogy éli azt meg. Kérdezze meg melyik évszakot szereti és miért. A napos, vagy esős napokat kedveli-e? Magyarázza el, hogy miért. A lényeg, hogy nevezzék meg az érzelmet és a gyerek indokolja meg szavakkal az érzéseit. Ha együtt elmennek a szupermarketbe és sokan vannak, kérdezze meg a gyereket, hogy az milyen hangulatot vált ki belőle. Ha legközelebb alig van a boltban valaki, akkor más-e a hangulata. Miért igen, vagy miért nem? Kényes kérdés, de ha a gyerek nem szeret valamelyik nagyszülőhőz vagy rokonhoz látogatóba menni, ezt is alaposan tárgyalják ki. Kérdezzen rá az okra, a hangulatra, amit a gyerek érez. - Mese és játék
Kisebb gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésére nagyon jól használhatók a meskönyvek. A mese rengeteg lehetőséget nyújt felfedezni az egyes szereplők érzelmi állapotát, megbeszélni azok okát. Érdemes kitárgyalni, hogy a többi szereplőre milyen hatással volt a másik hangulata. A végén kérdezzük meg a gyereket, hogy rá milyen hatással volt a mese, mit érzett. Ha van kedvenc meséje, amit akár naponta szívesen meghallgat, mi az az érzés, ami miatt ennyire szereti azt a mesét? A történet? A könyv képei?
Nagyobb gyerekeknél hasonló kérdéseket egy könyv vagy egy újságcikk kapcsán is feltehetünk. Az iskolás gyermektől időnként ne azt kérdezzük meg, hogy mi történt az iskolában, hanem azt, hogy milyen érzései voltak aznap. Amikor megnevezi a hangulatot, akkor kérdezzünk rá az okra, az eseményre.
Tinédzserek, kamaszok és felnőttek számára ajánlható a Concept társasjáték, amelyben szavak nélkü kell rávezetni a játékosokat a megoldásra. Kommunikáció beszéd nélkül, esetleg a testbeszéd árulkodhat. Hogy jön ide a kommunikáció? Az érzelmi intelligencia fejlesztését szolgáló felsorolt 5 módszer lényegében mind a kommunikáción alapul, amelyben a közölt információ valamilyen érzelmi, hangulati állapot leírása és annak okának boncolgatása.
Tehát eljutottunk oda, hogy a családi beszélgetések, a szülő gyerek közti társalgás eredménye nem merül ki pusztán abban, hogy optimális esetben megtudjuk merre járt a gyermekünk és mi történt vele. Egyszerű tényközlésnél sokkal több a cél. A szülő által jól irányított beszélgetés, az érzelmek nyílt megnevezése, a gyerek érzelmi intelligenciájának gyarapodásához vezet. Esetleg talán a miénkhez is.
Lejegyezte: Mihály Katalin