Készítsünk szendvicset – autista társasjáték

Képzeljen el egy autista gyereket – nevezzük őt Petinek- és nem messze tőle egy csomó, egymással játszó kissrácot. Lehet, hogy Peti is nagyon szívesen csatlakozna a többiekhez, de ehelyett inkább csak félreáll, és mindenkit figyelmen kívül hagyva valahogy leköti magát. Nem tudja hogyan kezdeményezzen, mert ő általában kerüli a szemkontaktust, nem ismeri fel mi történik, hogyan tudna bekapcsolódni. Valahogy őt is rá kell vezetni arra, hogy vannak játékok, amelyekben szükség van mások közreműködésére is.

A szendvicskészítő játék kiváló alkalom a közös szórakozásra. Az autista Peti számára a társasági élet, a csoportos játék egy elvarázsolt világot jelent. Mindannyian igyekszünk kimaradni a számunkra kényelmetlen helyzetekből, egy autista lurkó pedig nem érzi magát komfortosan nagy társaságban, ő még több ösztönzést igényel, hogy részt vegyen a közös játékokban.

A szendvicskészítő foglalkozásba Petin kívül bevonhatunk több autista gyereket, családtagokat, barátokat. Figyeljünk azonban arra, hogy az autista gyermek számára az ismeretlen emberek nagy stresszt jelentenek, így csak ismerősök szerepeljenek.

Miért jó a szendvics játék?

Az autisták egy része nem rendelkezik megfelelő testtudattal. Peti is gyakran beleütközik másokba, belemegy tárgyakba, nem tud sorbanállni, vagy tömegben közlekedni. A szendvics játék többek között fejleszti Peti testtudatát.

A játék célja

• Felkelti a mások iránti figyelmet.
• Aktív szerepjátékra ösztönöz.
• Gyakoroltathatjuk a szóbeli utasítás végrehajtását.
• Fejleszti a képzelőerőt.
• Segíti a fizikai közelség elviselését.

A játék opcionális kellékei

• Szendvicseket ábrázoló képek.
• Szendvicset evő fiú képe.
• Szendvicsbe való élelmiszerek képe, például, paprika, uborka, sajt, stb.
• Lábnyomok vagy széles ragasztó szalag.

Előkészület a játékra

Mondjuk el a csapatnak, hogy szendvicset fogunk készíteni. Az autisták számára különösen fontos tudni, hogy mire számítsanak, mi következik. A gyerekek és a felnőttek is álljanak körbe. Két gyermek lesz a kenyérszelet, a többiek valamelyik szendvicsbe való élelmiszert alakítják, páran pedig a szendvicset elfogyasztók szerepét játsszák.

A játék menete

• Válasszunk ki egy gyereket és állítsuk a kör közepére, ő lesz az egyik kenyérszelet.
• Ezután kérdezzük meg “Mi kell még a szendvicsbe?” Ha eleinte nincs reakció, segítsünk. Mondjuk, hogy “Tegyünk sajtot a szendvicsbe” és válasszunk ki egy gyereket a sajt szerepére.
• A sajtot alakító gyereket állítsuk a kenyérszeletet játszó lurkó elé.
• Folytassuk a kérdezést, a gyerekek belejönnek majd, és előkerül a vaj, sonka, paradicsom, uborka, stb.
• Az sem baj, ha valaki olyan élelmiszert javasol, ami nem szokott előfordulni egy szendvicsben, például csoki, hagyjuk a társaságot nevetni és maradhasson a csoki is.
• Ha kész a szendvics, válasszunk még egy szelet kenyeret, ő zárja majd a sort.
  Gyengéden nyomjuk össze a gyerekeket és jelentsük be, hogy “Kész a szendvics, ideje megenni!”
• Ekkor a szendvicsevők szerepét játszó gyerekek elkezdhetik imitálni az evést. Kérjük meg őket, hogy a szájukat mozgassák, akár csámcsoghatnak is.

A játék variációi
A szendvics készítéshez a játékosokon kívül eddig semmi más nem kellett. Most essen szó a játék opcionális kellékeiről, hogyan használhatjuk azokat.

Némely játékosnak szüksége lehet egy kis vizuláis segítségre. Számukra mutassuk meg a szendvicset ábrázoló képeket. Ugyancsak nekik jelent könnyítést, ha a padlóra letesszük a lábnyomokat, vagy széles ragasztószalaggal jelöljük a leendő helyüket.

Amikor megkérdezzük, hogy mit tegyünk a szendvicsbe, használhatjuk az élelmiszer képeket. A gyerekek húzzanak egy fotót és álljanak be a szendvicsbe. A választott képet tegyék maguk mellé a földre, így látható, hogy miből áll a szendvics. A csoki igencsak mókásan mutatna a paprika és uborka között!

Az érintésre nagyon érzékeny gyerekeknek adjuk a kenyér szerepét, így ők csak az egyik oldalról érintkeznek a társukkal. Ha ezt is nehéz elviselniük, akkor legyenek ők a szendvicsevők.

Aki csak megfigyelőként vesz részt a játékban, őt fogja egy felnőtt a karjába és “közvetítse” a játék menetét. Mindig mondja, hogy mi történik, például “Most Zsuzsi a paradicsom szerepét játsza”. Hátha ez a gyerek kedvet kap az aktív részvételre.

Ha szendvicsben álló valamelyik gyereknek nagyobb érintési stimulusra van szüksége, csináljunk úgy, mintha mustárt vagy valami más megfelelő anyagot kennénk rá. A kezünket simítsuk végig a gyerek hátán, felülről lefele.

Mit tanít ez a játék?

Amikor a játék végén a szendvics alkatrészeit kicsit összenyomjuk, az autista gyerek is érzi a társai közelségét, a másik testmelegét, de mindezt nem fenyegő módon, hanem vidám játék során. Mivel a szendvicsben mindenki valamit megtestesít, ez az érzés erősíti a csoporthoz tartozás tudatát.

Ez az újfajta játékos tapasztalat lehetőséget adhat az autista gyermeknek, hogy a saját reakcióját megváltoztathassa. Oly módon reagáljon, hogy az izgalma ne akadályozza őt abban, hogy beálljon és a szendvics, azaz a csoport része legyen.

A játék során beszélhetünk az egészséges étkezésről is, mi való egy finom és tápláló szendvicsbe. Ki milyen élelmiszert szeret, vagy nem szeret. Amit nem kedvel, azt vajon miért.

A szendvics játék többször is ismételhető, amíg a társaság meg nem unja. A lényeg az, hogy Peti és a többi autista játékos ne érezze kényelmetlenül magát, ne kerüljön stresszbe a fizikai közelségtől, az ő egyéni állapotuk ismeretében bízzuk rájuk az adott szerepet.

Mihály Katalin